Furcsa dolog az idő. Ma úgy ébredtem fel, hogy úgy szeretnék írni és több mindent frissíteni, és mindjárt itt a szülinapom (kerek szám!), szóval különlegesnek érzem. És mondom, úgyis nemrég frissítettem, most majd megint fogok, milyen jó lesz. Aztán beléptem először ide, a blogomra és látom, hogy több, mint 1 éve volt az utolsó bejegyzésem.
Tegnap megnéztük anyukámmal az Érkezés c. filmet, télen ment a mozikban, most már DVD-n is kijött. És említettem is neki, hogy néha én is kicsit furán érzékelem az idő múlását, és akkor ma délben meg ez történik... (Egyébként ha még nem láttátok a filmet, nagyon ajánlom, katartikus élmény és komplex történet van, hát még, ami az idő érzékeléséről szól benne! Nagyon elgondolkodtató. Picit lassan indul, de érdemes kivárni.)
Mindenesetre, a házimunka végével kinyitom bizony a Sesshoumaru no Kiba mappámat. Először annak a végére szeretnék érni, aztán jön A Sors útjai és szépen sorjában a többi. Az a rossz, hogy amikor ilyen hosszú idő eltelik, akkor kicsit nehéz visszarázódnom a történetbe és annak hangulatába. De nem magyarázom tovább, mert olvasóként is tudom, hasonló helyzet áll elő (nekem is van rengeteg olyan kedvenc történetem, amiket régóta nem frissítettek, vagy félbehagytak, ezért tudom, milyen frusztráló a dolog és ilyenkor mindig bűntudatom van, ami egy ördögi kör, mert akkor meg a bűntudat nem hagy írni... vagy meséltem már erről? De igyekszem kitörni).
Kb. 12 év. Akkor szippantott be Inuyasha világa és indult el a lavina. Úszom az árral ;)
