INUYASHA RELOADED!

Bevallom, fogalmam sem volt, miféle címet is adjak ennek a bejegyzésnek! Köszönöm szépen a bátorításokat és hozzászólásokat. Még mindig nem jöttem rá ugyan annak a titkára, hogy hogyan is egyensúlyozzak a különböző dolgok között, de gondolom, erről szól a felnőtt lét.

Viszont ma egy picit időutaztam; valamilyen indítattásból elkezdtem előről nézni az Inuyashát. Japán hanggal, angol felirattal, ahogy kell, ahogy folytattam anno, mikor elfogytak a magyar részek és türelmetlen voltam az akkor A+ csatornával. (OMG, valaki emlékszik még erre? A+... aztán volt anime+... nem ma volt!)
Egy kicsit megint olyan volt, mint 18 évesen ;) Remélem, az energiám is visszatér. Őszintén szólva, fogalmam sincsen, hogyan volt bennem annyi kreatív és egyéb energia, hogy egyszerre ennyi történettel foglalkozzak és hogy ennyire el tudjak merülni az animék világában!

Megyek vissza nosztalgiázni, folytatni a sorozatot (most már ráérősebben, most, hogy Sesshoumaru első epizódjain túl vagyok ;) ), és itt fogok jelezni, ha megvagyok a következő fejezettel valamelyik történetemből.

Idén novemberben a NaNoWriMo nekem nem egy új regényről fog szólni, hanem a tavalyi befejezéséről, valamint a fanficek folytatásáról/befejezéséről. Nem akarok semmit sem összecsapni. Arra gondoltam, hogy befejezek egyet, aztán elkezdem folyamatosan posztolni, addig a következőn dolgozom és lesz folyamatos utánpótlás is Nektek a friss fejezetekből ;)

Elnézést, hogy ennyit várat magára TT_TT És nagyon, nagyon hálás vagyok és köszönöm, aki még kitart mellettem és Nektek ígérem, hogy mindegyik történet végére érek!
Szép napot és jó Inuyasha-nézést ;)

Idő

Furcsa dolog az idő. Ma úgy ébredtem fel, hogy úgy szeretnék írni és több mindent frissíteni, és mindjárt itt a szülinapom (kerek szám!), szóval különlegesnek érzem. És mondom, úgyis nemrég frissítettem, most majd megint fogok, milyen jó lesz. Aztán beléptem először ide, a blogomra és látom, hogy több, mint 1 éve volt az utolsó bejegyzésem.

Tegnap megnéztük anyukámmal az Érkezés c. filmet, télen ment a mozikban, most már DVD-n is kijött. És említettem is neki, hogy néha én is kicsit furán érzékelem az idő múlását, és akkor ma délben meg ez történik... (Egyébként ha még nem láttátok a filmet, nagyon ajánlom, katartikus élmény és komplex történet van, hát még, ami az idő érzékeléséről szól benne! Nagyon elgondolkodtató. Picit lassan indul, de érdemes kivárni.)

Mindenesetre, a házimunka végével kinyitom bizony a Sesshoumaru no Kiba mappámat. Először annak a végére szeretnék érni, aztán jön A Sors útjai és szépen sorjában a többi. Az a rossz, hogy amikor ilyen hosszú idő eltelik, akkor kicsit nehéz visszarázódnom a történetbe és annak hangulatába. De nem magyarázom tovább, mert olvasóként is tudom, hasonló helyzet áll elő (nekem is van rengeteg olyan kedvenc történetem, amiket régóta nem frissítettek, vagy félbehagytak, ezért tudom, milyen frusztráló a dolog és ilyenkor mindig bűntudatom van, ami egy ördögi kör, mert akkor meg a bűntudat nem hagy írni... vagy meséltem már erről? De igyekszem kitörni).

Kb. 12 év. Akkor szippantott be Inuyasha világa és indult el a lavina. Úszom az árral ;)