Életjel

Szóval miután elkészültem a Sesshoumaru no Kiba 24. fejezetével (cím még nincs), utána leültem, hogy megírjam ezt a bejegyzést, majd addig gondolkoztam, hogyan is kezdjek neki, míg megcsináltam a mai házimunkát, és még mindig nem tudtam, hogyan is kezdhetnék neki ennek a bejegyzésnek, úgyhogy arra jutottam, hogy lesz, ami lesz, belecsapok a lecsóba és elkezdem, hogy legalább a lendület meglegyen.

Először is, még át kell néznem a 24. fejezetet. Mert csak most fejeztem be. Igen, 4 év elteltével. Igen, benne maradt az a jelenet, amit korábban posztoltam. És igen, szégyellem magam, amiért ennyi ideig tartott. Őszinte és nyers érzelmeim a fejezet végén olvashatóak. És csak átnézem és találok valami címet neki és akkor ó, de jó, feltölthetem végre! FFNet és ASF olvasók figyelem! Mindjárt jön az új fejezet, a végén egy exkluzív vallomással tőlem.

Mindenesetre elnézést kérek, amiért eddig tartott folytatnom a történetet. A soron következő a Nyugat Nagyasszonya. Persze ott is vissza kell olvasnom. Mert igen, a Sesshoumaru no Kibánál is vissza kellett olvasnom. Mert bár a szívemhez közel állnak, a részletek ennyi év után elhomályosodnak. Érdekes volt visszaolvasni, mitnemondjak.

Szóval. Még ma frissítem a Sesshoumaru no Kibát a 24. fejezettel. És a bocsánatkérésemmel. Újabb bejegyzés jön, mikor készen vagyok vele. És csak remélni tudom, hogy még vagytok néhányan, akiket érdekel és ha egyetlen pici mosolyt is sikerült csalnom egyetlen ember arcára is azzal, hogy végre frissítettem, akkor már megérte. Mert nem könnyű. Mert olyan cikinek érzem, ennyi év után frissíteni. De szeretem a történeteket és úgy érzem, tartozom azzal mindenkinek, legfőképpen Nektek, hogy befejezem őket. És ha évek múltán, hát évek múltán. Végtére is George R. R. Martint se tépték még szét a rajongói, hát remélem, az én olvasóim is kegyesek lesznek velem. Mármint, aki még maradt. Tényleg, rettenesen sajnálom, hogy ennyi időbe telt.

Folyt. köv. nemsokára
...
TÉNYLEG.